Marshall-terv 2.0-val csábítja együttműködésre az EU Afrikát
A migrációs folyamatok külső aspektusainak kezelésére fókuszál az a terv, amit kedden mutatott be az Európai Bizottság, és ami a közel-keleti és az afrikai származási és tranzitországokkal folytatott együttműködés fokozását célozza a migrációs hullámok felszámolása érdekében.
Az EU a terv értelmében testre szabott partnerségi megállapodásokat fog kitárgyalni és aláírni harmadik kulcsországokkal, rövid távon Jordániával és Libanonnal, és ezzel párhuzamosan Nigerrel, Nigériával, Szenegállal, Malival és Etiópiával, valamint fokozni fogja az együttműködést Tunéziával és Líbiával, amelyek a kaput jelentik az Európába igyekvő tömegek számára.
A Bizottság terve jelentős részben épít az Olaszország által javasolt migrációs paktumra, míg bizonyos elemeiben az Orbán Viktor fémjelezte Schengen 2.0 javaslatot is tükrözi.
A Brüsszel által javasolt új partnerségi keret szolgálna azoknak az uniós akcióknak és forrásoknak a gyűjtőpontjaként, amelyek a migráció EU határain kívül történő menedzselésére irányulnak.
A testre szabott megállapodások rövid távon a Földközi-tengeren emberi életek megmentését, származási és tranzitországokba visszsküldendő, nemzetközi védelemre nem jogosult személyek rátájának növelését célozzák, továbbá azt, hogy lehetőleg helyben marasztalják az életük kockáztatásával útra kelő migránsokat. Az EU ennek érdekében a partnerországok jogszabályi és intézményi kereteinek, illetve a határok ellenőrzésének megerősítéséhez és a migráció kezeléséhez kíván segítséget nyújtani. Azért, hogy a szóban forgó országokat együttműködésre sarkallják, a két- és többoldalú fejlesztési és kereskedelmi egyezményeket pozitív és negatív ösztönzőkkel fogják kiegészíteni.
A partnerségi keret hosszabb távon az illegális migráció és a menekültek szülőhelyükről való elűzésének gyökereit kívánja kezelni a harmadik országok képességeinek fejlesztése és politikai, gazdasági és szociális körülményeik javítása révén.
A terv a Törökországgal és a Nyugat-Balkán országaival folytatott együttműködés és a Sophia tengeri művelet eddigi tapasztalataira is építeni kíván, bár az nem derül ki, hogy egészen pontosan hogyan.
Az Európai Bizottság azért, hogy lebeszélje a migránsokat a veszélyes útrakelésről, legális alternatív lehetőségeket is teremtene számukra az Európába érkezésre, és növelné a humanitárius befogadó kapacitásokat a származási országhoz közel. Nem egészen világos, hogy a javaslattevő mit ért ezalatt: csak befogadótáborokat, vagy olyan kvázi “hotspotként” működő központokat, ahol – ahogy azt a magyar koncepció is sürgeti – a migránsokat megszűrnék.
A Bizottság javaslata szerint az EU támogatni fogja egy ENSZ által felügyelt globális áttelepítési rendszer létrehozását a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek tisztességes elosztása érdekében. “Az egy strukturált áttelepítési rendszer létrehozását célzó soron következő javaslat az EU elkötelezettségének közvetlen demonstrálása lesz” – húzza alá a Bizottság.
Mindezeknek a céloknak az elérése érdekében az Európai Unió és tagállamai a zsebükbe nyúlnának, és nem is kis mértékben, ha a Bizottság javaslatának hinni lehet.
Először is 1 milliárd euróval megfejelnék a tavaly őszi La Valetta-i EU-Afrika csúcson felállított Afrika Alapot. Ebből 500 millió eurót az Európai Fejlesztési Alap (EDF) tartalékából bocsátanák rendelkezésre, a másik 500 millió eurót pedig a tagállamoknak kellene betenniük.
Másodszor: a sürgősségi Afrika vagyonalapból 3,6 milliárd euró, a szíriai válságra válaszul létrehozott regionális vagyonalapból pdig 1 milliárd euró állna rendelkezésre.
Harmadszor: az EU és annak tagállamai a legutóbbi londoni donorkonferencián közel 2,4 milliárd euró pótlólagos támogatást ajánlottak fel Libanonnak, Jordániának és Szíriának.
Negyedszer: makrogazdasági pénzügyi támogatás együttesen 1 milliárd euró kölcsönnyújtás keretében Tunéziának (0,8 milliárd) és Jordániának (0,2 milliárd).
Mindez kiegészül az EU és tagállamai által a kulcsországoknak folyósított segéllyel, ami éves szinten átlagosan 4,4 milliárd euró körül alakult.
A Bizottság szerint a már felhasznált forrásokkal együtt így 2016 és 2020 között közel 8 milliárd euró áll majd az érintett harmadik országok rendelkezésére.
Hosszabb távra a Bizottság ősszel (szeptemberben) egy ambiciózus külső beruházási tervre kíván javaslatot előterjeszteni, ami a Juncker-terv mintájára viszonylag kevés közpénzből (a tervek szerint 3,1 milliárd euróból) tízszeres tőkeáttétellel 31 milliárd euró tőkét lenne képes mozgósítani, ami “akár a 62 milliárd euró összegű köz- és magánberuházást is elérheti, ha a tagállamok és más partnerek ugyanekkora összeget áldoznak a dologra”.