Most kezdődik az igazi verseny Franciaországban
Franciaország 2015-ben mozgalmas esztendőt zárt: az év tragikusan kezdődött a január 7-ei Charlie Hebdo elleni terrormerénylettel, majd folytatódott a tavaszi helyhatósági választásokkal, miközben hónapról-hónapra újabb rekordokat döntött a munkanélküliség. Az év vége azonban még megrázóbb volt. A november 13-i véres párizsi terrorcselekmény az egész világot sokkolta, ráirányítva a figyelmet Franciaország sebezhetőségére s a társadalmon belül meghúzódó feszültségekre, ami végül a szélsőjobboldali Nemzeti Front regionális választások első fordulójában elért sikerében csúcsosodott ki.
A választások második fordulója azonban már a 2017-es köztársasági elnökválasztások lehetséges erővonalait rajzolta fel.
A regionális választások „győztese” az adatok szerint a Nicolas Sarkozy által vezetett Republikánusok, amely a 13 régióból hetet nyert meg. A „győzelem” dacára a választások után rögtön felszínre kerültek a párton belül meghúzódó törésvonalak. Ez főként a Nicolas Sarkozy keményvonalasabb, konzervatívabb politikája és a szabadelvűbb, mérsékeltebb politikai irányzat között húzódik. Sarkozy politikai irányvonala már a regionális választások két fordulója között megmutatkozott az úgynevezett „sem-sem” politikában, azaz sem republikánus jelölt visszaléptetése, sem koalícióra lépés nem volt elképzelhető a szocialistákkal annak érdekében, hogy megakadályozzák a Nemzeti Front győzelmét egyes régiókban. Ezzel Sarkozy célja az volt, hogy közvetítse a választók felé: a Republikánusok semmilyen kompromisszumra nem hajlandóak a sikertelen szocialista kormányzattal, ezzel próbálva nyitni a csalódott, s főként a Nemzeti Frontra szavazó választók irányába.
A stratégiával azonban többen nem értettek egyet a párton belül. Nathalie Kosciusko-Morizet, a párt alelnöke például nyíltan kritizálta Sarkozy politikáját, felelőtlennek nevezve azt, ugyanis a regionális választások második fordulója után jól látszott, hogy a szélsőjobboldal győzelmét több régióban csak a baloldali pártok visszalépése tudta meggátolni. A szocialisták azonban hajlandóak voltak visszaléptetni egyes jelöltjeiket a Republikánusok részére azért, hogy megakadályozzák a szélsőjobboldali párt győzelmét. Nathalie Kosciusko-Morizet a Sarkozy-vel kialakult ellentét miatt később le is mondott a párt alelnöki tisztségéről.
Szeretik a szocialisták gazdaságpolitikáját a jobboldalon
A Le Monde szerint Sarkozy stratégiája nem hatékony, ugyanis a baloldal nélkül még a mostani hét régióban sem tudott volna nyerni, holott a konzervatívok a választások előtt még ennél is több megnyert régióra számítottak. A párton belül többen támogatják azt az elképzelést, hogy a Nemzeti Front ellen össze kell fognia a jobb és baloldalnak, például Jen-Pierre Raffarin jobboldali politikus szerint a két pártnak együtt kell dolgoznia, s egy köztársasági paktumot kell kidolgozni a munkanélküliség legyőzésére. Fontos megemlíteni, hogy mind a republikánus szavazók, mind a republikánus képviselők körében népszerűnek számítanak a szocialisták gazdasági reformjai: a főként piacpárti, s az innovációs politikára hangsúlyt helyező gazdasági programcsomag nagy népszerűségnek örvend a konzervatívok körében. A reformok a fiatal francia gazdasági miniszter, Emmanuel Macron nevéhez kötődnek, akinek sikerét jól mutatja az is, hogy Alain Juppé republikánus politikus mellett a második legnépszerűbb politikusnak számít az országban.
A regionális választások második fordulója megmutatta továbbá, hogy Franciaországban igenis létezik még baloldal, hiszen az előzetesen várt két régió helyett öt régióban tudtak sikereket elérni – tudható meg a Le Figaro-ból. Ez jól mutatja, hogy a baloldali választók kellő mozgósítás esetén meglepetést tudnak okozni. Azonban üröm az örömben, hogy a szocialisták ezt az eredményt egymaguk képtelenek lettek volna elérni, ugyanis a sikert főként a baloldali Zöldeknek, illetve a Kommunista Pártnak köszönhetik, akik hajlandóak voltak visszahívni jelöltjeiket, vagy koalícióra lépni a kormányzó szocialistákkal egyes régiókban. Ez azonban jól mutatja, hogy e két párt nélkül Manuel Valls és pártja nem tud labdába rúgni. Azonban mind a zöldek, mind a kommunisták az eddigieknél baloldalibb politikát várnak el a jelenlegi kormányzattól, amely azonban nem rímel a jelenlegi szocialista kormányzat piacpárti gazdaságpolitikai irányvonalára.
A választások nagy vesztesének sokan a Nemzeti Frontot könyvelték el, ami azonban csalóka. Annak ellenére, hogy nem tudtak nyerni egyetlen régiót sem, még a második fordulóban is növelni tudták a választóik számát – írja a Le Monde. A választások első fordulójában ugyanis 6 millió állampolgár tette le voksát a Nemzeti Front mellett, a második fordulóban már 6,8 millió szavazott a szélsőjobboldali pártra. A Nemzeti Front tehát még a két forduló között is képes volt mobilizálni a választóit, s sikerét – azaz egy vagy több régióban való végső győzelmet – csupán egyes baloldali jelöltek visszalépése akadályozta meg. Marine Le Pen stratégiája, miszerint a jobb és baloldal között nincs különbség – és igazi megújulást csak a Nemzeti Front hozhat 2017-ben –, részben bevált.
Korzika helyezkedik
Végül érdemes megemlíteni a választások egyetlen győztesét, aki az eredmények közlése után felhőtlenül tudott örülni. Ő nem más, mint Gilles Simeoni, a korzikai autonómiáért küzdő pártszövetség jelöltje. A sziget autonómiájáért küzdő pártkoalíció húszezer szavazatot kapott, s ennek köszönhetően Korzika legfontosabb politikai szereplőivé váltak. Simeoni szerint a regionális választások után Korzika életében új korszak kezdődik, ugyanis a korzikai nép végre élt jogával, meghozta a szükséges döntést. A koalíciós partnerek által kiadott kommünikében többek között szerepel a politikai foglyok amnesztiája, a korzikai nyelv alkotmányos elismerése, a költségvetési függetlenség elérése, a korzikai törvényhozási hatalom megalkotása és a korzikai alaptörvény francia alkotmányba foglalása. Azonban több konzervatív politikus is jelezte, hogy a francia kormánytól az ilyen megnyilvánulások ellen tiszta és határozott fellépést vár. Alain Juppé, a francia alkotmány második cikkelyét idézte, miszerint Franciaország hivatalos nyelve a francia.