Itt az amerikai-kínai hatalmi harc újabb fejezete?

• A Transzpacifikus Partnerség (TPP) az eddigi legjelentősebb regionális szabadkereskedelmi egyezmény, összesen 12 ország részvételével
• Sikerült olyan kezdeményezéseket keresztülvinniük az államoknak, amelyek a WTO fordulókon elbuktak
• A világgazdaság 40 százalékát lefedné a multilaterális egyezmény
• Az USA-nak nem csupán gazdaságilag fontos, hanem versenyképessége és világelsősége megőrzése érdekében is
• Átláthatatlan egyelőre az egyezmény, így több félben is aggályok merültek fel
• A megállapodás ratifikálása fellendíthetné a lassuló világkereskedelmet

Miről szól a TPP

A Transzpacifikus Partnerség az egyik legambiciózusabb szabadkereskedelmi egyezmény, melyet valaha kötöttek. A partnerség ötlete Brunei, Chile, Új-Zéland és Szingapúr között létrejövő kereskedelmi egyezménnyel kezdődött, amely 10 éve lépett életbe. Öt évvel ezelőtt kezdődtek meg a tárgyalások és idén október 5-én sikerült megegyezni a 12 résztvevő félnek a megállapodás feltételeiről. A társuló országok a következők: USA, Kanada, Ausztrália, Japán, Malajzia, Mexikó, Peru, Vietnám, Chile, Brunei, Szingapúr és Új-Zéland. A partnerség által gazdasági növekedést kívánnak elérni, mégpedig a különböző kereskedelmi akadályok lebontása és szorosabb gazdaságpolitikai együttműködés által. Egy az európaihoz hasonló egységes piac létrehozására törekszenek, ám ez csak idővel valósulhat meg.

A legtöbb termék és szolgáltatás érintett az egyezményben: a vámok jelentős részét eltörlik a szerződés ratifikálásakor, a maradékra vonatkozóan pedig határidőket tűztek ki ameddig le kell őket építeni. A szolgáltatások esetében sok területen teljesen liberalizálták a kereskedelmet, ami fontos előrelépés, hiszen ezek sokkal nagyobb részét teszik ki a GDP-nek. Az egyezségre jutás különösen nagy eredmény tekintve mennyire eltérő országokról beszélünk mind szemléletben, mind szabályozásokban, mind gazdasági felépítésben, mind a munkavállalók jogait vagy a környezetvédelmet illetően.

Milyen hasznokat hozna az egyezmény

A 12 ország szövetsége egy kb. 800 millió főt magába foglaló egységes piacot jelentene, mely az Európai Unió lakosságának csaknem kétszerese. Az utóbbi idők legnagyobb és legmélyebb multilaterális kereskedelmi egyezménye a világgazdaság 40%-át és a világkereskedelem 1/3-át foglalná magába, mely igen jelentős. A megállapodás nem csupán a vámok és más kereskedelmi akadályok eltörlését célozza: a szellemi tulajdon, a szolgáltatások szabad áramlása, a munkavállalók jogai és a környezeti elvárások is a középpontba kerülnek. Azt tervezik, hogy idővel a gyógyszereknek ugyanazon a tesztelési procedúrán kell majd átesniük és a sztenderdeket a lehető legtöbb iparágban harmonizálják vagy kölcsönösen elismerik. Számos egyéb mellett közös szabályokat hoztak az üzletemberek vízumával és a versenypolitikával kapcsolatban is.A protekcionista politikának is igyekeztek gátat szabni, beleértve az állami cégek különleges bánásmódjának korlátozását.

A mezőgazdasági korlátok területén is sikerült jelentős eredményeket elérniük, pedig általában ezt az egyik legnehezebb keresztülvinni a tárgyalások során. A szolgáltatóknak nagyobb hozzáférést biztosítanak majd a külföldi piacokhoz, így könnyebb lesz terjeszteni a versenyképes szolgáltatásokat. Minden résztvevő államnak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szabályait kell követni a munkavállalók jogaival kapcsolatban: nem csupán kellő mértékű minimálbért szükséges megállapítaniuk, hanem az elvárásoknak megfelelő munkaidőt is. A becslések szerint 2025-re a TTP 223 milliárd dollárral gazdagítja majd a világot, durván 1%-os GDP növekedést előidézve.

Az USA érdeke a partnerségben

Az amerikai exportőröknek jelentős előnyt nyújtana a megállapodás, mivel 18000 kereskedelmi korlátozást töröltek most el, szabad utat engedve az amerikai termékek értékesítésének a többi 11 országban. A gazdasági érdekeken kívül azonban más hajtóérők is működnek a háttérben. Szakértők szerint a 21. században a gazdasági növekedés súlypontja Ázsiára tevődik majd át, így mindenképp szükséges megfelelő kapcsolatokat kialakítani a térség országaival. A partnerség rendkívül fontos mérföldkő az USA globális versenyképességének és vezető szerepének megőrzésében. Ezzel összhangban az Egyesült Államoknak azért is kiemelt jelentőségű a megállapodás, mivel Kína befolyását igyekszik ellensúlyozni a világon és a csendes-óceáni térségben egyaránt.

A Kínai Népköztársaság által kezdeményezett Ázsiai Infrastruktúra-befektetési Bank (AIIB) megalapítása súlyos presztízsveszteséget jelent az USA-nak, hiszen számos fontos szövetségesét sikerült beszerveznie a kínaiaknak az amerikaiak határozott ellenkampánya ellenére is. Ez azt mutatja, hogy Kína vonzó opció lehet a több ország számára Amerikával szemben és melléállnak egy kedvezőnek tűnő ajánlat esetén. Ez a riasztó kép még inkább a partnerség megvalósítására sarkallta az Egyesült Államok kormányát, mely nem akar engedni hegemón helyzetéből. Továbbá pedig a Dél-kínai tenger alatti kőolaj készletek, illetve a partner országokban található források és ásványkincsek is motivációs erőként hatnak.

Aggályok az egyezménnyel kapcsolatban

Az amerikai Kongresszusban éles vita folyik a TPP-ről. Attól félnek, hogy az egyezmény veszélybe sodorja az amerikai állásokat és a választások előtti évben nem szívesen szavaznak meg egy ilyen intézkedést. Hillary Clinton demokrata elnökjelölt, aki egykor az egyezmény támogatója volt, szintén szembement a szerződéssel. Megítélése szerint a nagyobb verseny veszélyeztetné a munkavállalókat, hiszen előfordulhat, hogy az amerikai vállalatok külföldre telepítének a termelést az alacsonyabb költségek végett. A mezőgazdasági dolgozók Japánban és Kanadában is ellenzik a megállapodást hasonló okokból kifolyólag.

Aggályos az is, hogy nem ismerik a szerződés minden részletet, hiszen a tárgyalások teljes titokban zajlottak és nem adták ki az egyezmény teljes szövegét a mai napig sem, még hetekbe telhet mire lefordítják mind a 30 fejezetét. További fontos kérdés, hogy tag lesz-e Dél-Korea és Kína, ugyanis sokak szerint így korántsem biztos, hogy akkora hasznokat fog hozni a partnerség, mint amire számítanak. Ázsia ellátási láncának középpontjában vitathatatlanul Kína áll, így az ő kihagyásuk a gazdasági növekedés beindításának szempontjából nem indokolt, ám az USA érdekeivel ellentétben állna felvételük.

Miért lenne fontos az ilyen regionális kereskedelmi egyezmények megkötése?

Hiába jutottak a tagállamok egyezségre, a törvényhozásoknak még ratifikálniuk kell a megállapodást, addig nem léphet életbe. Ez Japánban vagy Szingapúrban nem fog problémát okozni, ahol a vezető párt van többségben, ám Kanadában a három fontosabb pártból egy (ráadásul a hétfőn meglepetésszerű választási győzelmet arató Liberálisok) teljességgel ellenzik a társulást. Amerikában a felgyorsított eljárás is 90 napot fog igénybe venni, hogy átvizsgálják a TPP tervezetét, majd módosítás nélkül eldöntsék: elfogadják vagy sem. A republikánusok általában támogatják a szabadkereskedelmi egyezményeket, ám korántsem biztos, hogy a választások közeledtével el fogják fogadni.

Minden kétség ellenére van pár fontos szempont, mely alapján mégis indokolt lenne a szerződés életbe léptetése. A globális kereskedelem volumenének növekedése lelassult az utóbbi években nem csupán a pénzügyi és gazdasági válságból való kilábalásnak köszönhetően, hanem Kína gazdasági szerkezetének átalakulása is közrejátszott, mely csökkenő importigénnyel jár együtt, ezáltal csökkentve az őt kiszolgáló fejlődő országok exportból származó jövedelmét. A WTO fordulók nem tudtak jelentős eredményeket hozni, így az országok inkább a regionális megegyezések felé fordultak. Az Economist becslései szerint 1990-ben még csupán 70 regionális kereskedelmi egyezmény volt érvényben, mára ez a szám 270-re emelkedett. Ha az országok szeretnék megfordítani a jelenlegi lassuló világkereskedelmi tendenciát mindenképp szükséges lenne az ilyen jellegű megegyezések életbe léptetése, már csak olyan megfontolásból is, hogy a fejlődő országoknak a kereskedelem a legjobb esélye a meggazdagodásra.