Apey and the Pea: „A legjobbak akartunk lenni”

„Az első perctől a legjobbak akartunk lenni, miközben volt íve az érdeklődésünknek, s ez egyre inkább a sötétebb, hidegebb, komorabb atmoszférák felé vezetett” – tekint vissza Áron András, azaz Apey. Ezek nem mindig tudatos döntések voltak: „nem ültünk le 2013-ban, a Devil’s Nectar című lemez megjelenése után, hogy oké, akkor most a következő legyen ilyen és ilyen...” Eddig megtett útjukat azért tartja érdekesnek, mert „nagy százalékban a metál- és rockzenekarok fordítva csinálják: kezdeti kemény hangvételüket egyre könnyedebb és befogadhatóbb irányba viszik el. Minket ez sosem érdekelt, ahogy az sem, hogy mennyire lesz rádióbarát vagy fogyasztható, amit csinálunk. Nem kötöttünk kompromisszumot. Hármunknak ez a tökéletes zenekar – zeneileg és emberileg is. Úgy látja, a Budapest Parkban rendezendő koncert „igen fontos mérföldkő, mivel itt kizárólag a nagy kártyások játszanak. Viszont szerencsére vannak még olyan emberek a szórakoztatóiparban, akik nagyvonalúak, hisznek abban, amit te csinálsz és támogatni szeretnének. Ezek az emberek, rajongók, és barátok óriási arányban adtak hozzá ahhoz a pozícióhoz, amit mára a zenekar elért.” Szerinte nemzetközi szinten az a stílus, amit játszanak, a sok-sok modern irányzat között már „papásnak” számít – vagyis a metálon belül is egy bizonyos rétegnek szóló szubkultúra. A hazai rajongótábor mellett eddig főleg Angliában, Lengyelországban és Horvátországban érezték, hogy a közönség vonzódik az általuk kínált kemény stílushoz. 
(Kultúra)