Tejben oldott szabadság
A gőzölgő kakaó illata maga volt a szabadság, a boldogság, a nyugati világ a szocializmus szögesdróttal elzárt rendszerében. Ahogy a kakaóport elkeverte a forró tejjel, felszállt belőle a kakaó egzotikus, édes illata. Mert számára egzotikus volt a kakaó, megidézte a tengerpartos, pálmafás örök nyarat.
A kakaó fán terem. Csak szét kell nyitni a fa gyümölcsét és kihullik belőle a kakaópor. Gyerekkorában ezt hitte, hogy a kakaópor készen szóródik ki egy trópusi fa gyümölcséből, ami valahol Afrikában nő.
De hogyan lehet, hogy a nyugatról hozott kakaópor sokkal finomabb, mint amit akkor itt, a szocialista időkben kapni lehetett? És még főzni sem kellett, csak összekeverni forró tejjel. Instant kakaópor volt. Egy bögrényi szabad, jobb világot jelentett reggelenként. Miközben gyerekként átmerte a világosbarna, instant kakaóport a bögréjébe, ráöntötte a gázon felmelegített tejet és kevergetni kezdte, pár percre egzotikus tájakon járt. Ott, ahol mindig meleg van, pálmafákra kell felmászni a kókuszdióért, meg a banánért és a kakaóért. A kikötőben vitorláshajók várják, hogy Afrika eme kincsei hosszú útra keljenek és eljussanak Kelet-Európába is.
Akkoriban, a ’70-es években még ritkaság volt a banán, a kókuszdió, és ezt a fajta kakaóport sem lehetett kapni. Amikor már nálunk is forgalmazták, sokáig ritkaság volt és drága, a főzhető kakaóhoz képest. A banánhoz leginkább télen lehetett hozzájutni. Gyorsan be kellett állni a sorba a zöldségesnél, ha banánszállítmány érkezett, nehogy elfogyjon, mire ránk kerül a sor. Drága is volt.
Később, amikor kijártak néha Bécsbe bevásárolni, mindig hoztak banánt is. Egyszer karácsonykor vettek kókuszdiót itthon. Filmekben látták, hogy valami bozótvágó késsel egyszerűen csak kettéütik és boldogan megisszák a levét. A közértben megkérdezték, hogyan kell kinyitni. Kis nyílásokat mutattak nekik a kókuszdión. Puha a nyílások teteje, azon át ki lehet önteni a kókuszlét. Erre a lére mindig úgy gondoltak, hogy kókusztej: fehér és bársonyos, krémes, folyékony kókusz.
Karácsony este volt. Először éles hegyű, vékony késsel próbálták kikaparni a nyílás tetejét és eljutni a kókusztejig, de nem sikerült. Végül kézzel tekerhető fúróval csináltak lyukat a kókuszdió héján és a hófehér kókuszbélen át. Belecsúsztattak szívószálat, egyikük felkészülve a csodás, egzotikus élményre megszívta, hogy a szájába áramoljon a kókusztej, de a „hmmm” helyett köhögni kezdett. A torkára ment a kókuszforgács, ami a fúrástól került a belsejébe.
Ezután a lyukon keresztül megpróbálták kirázni a kókusztejet egy edénybe. Valamennyi kijött, de forgácsos, kissé zavarosnak látszó víz volt. Nem tejszerű, sűrű folyadék, amire számítottak és szerintük nem is volt kókuszíze. Nagy csalódás volt. Kókuszvíz és nem kókusztej.
De nem ez volt ám a vége! Meg akarták kóstolni a fehér belsejét is, amiből a kókuszreszelék készül. Keresték a kókuszon a felezővonalat, ahol könnyen szét fog nyílni, ha nagy késsel ütik… Hiába ütötték, meg se kottyant neki. Végső megoldásként előkerült egy nagy kalapács és asztalt nem kímélve rácsaptak pár nagyot. Több darabba tört. Először ujjal próbálták meg kiszedni a fehér kókuszréteget. Kudarcot vallva késsel kaparták ki a kókuszt. Kemény volt. Nem értették, hogyan készülhet belőle lágy, ízletes, krémes kókuszos finomság, meg a kókuszreszelék.
Így inkább ettek pár Bountyt, ami a legutóbbi bécsi bevásárlásból maradt. Az instant kakaópor viszont sosem okozott csalódást. Ha reggel kakaót készített, mindig gondosan kimérte, hány kiskanálnyit tehet a bögréjébe, hogy minél tovább tartson. Ha elfogy, sokáig nem lesz újabb. Félévente kaptak egy dobozzal, Ausztráliából küldték rokonok csomagban. Pontosabban ott befizették a csomag árát és kiválasztották egy listából, hogy itt miket tegyenek bele. Csupa olyasmit, amihez egyszerű szocialista állampolgár nem jutott hozzá, mert csak kiváltságosok számára volt megvásárolható. IKKA-csomagnak hívták, hívtuk. Azt sem tudtuk, hogy az IKKA az IBUSZ Külföldi Kereskedelmi Akció rövidítése. Így hívták ezt a programot, aminek a segítségével a külföldre szakadt rokonok legálisan eljuttathattak ilyen különlegességeket az itthon maradottaknak. Az ország meg jól járt, mert valutában fizették ki az árát. Ma már minden déligyümölcs és külföldi márkás élelmiszer kapható nálunk is, télen-nyáron. A neten meg könnyen meg lehet nézni, hogyan kell feltörni egy kókuszdiót és azt is, hogy hol is terem a kakaó, amit a gyümölcs babszerű terméséből készítenek - nem porként van benne és nem kell magasra mászni érte a fán. Régóta lehet már itthon is kapni instant kakaóport. Neki mindig nosztalgikus élményt jelent. Egy bögrényi szabadság volt a nyugati világból. (Szép Szó)