Szentpáli Gavallér Zsuzsa: Húsvét előtt

A plüssnyúl végül az uszoda férfiöltözőjének kukájába került. Kiürült műanyag flakonokra, péksüteményzacskókra és félig megrágott kekszekre dobták. Egyik lábánál átviláglott a fehér tömés a kifeslett anyagon keresztül. Félig leszakadt füle kókadtan himbálózott a szeméttartó peremén.Egy idősödő férfi bicegett a folyosón, papucsa egyenetlen csattogása visszhangzott a falak között. Kinyitotta az ajtót, és belépett az öltözőbe. Fürdőköpenye övét kicsit meglazította, zsebéből kivett egy gyűrött papír zsebkendőt, kifújta az orrát. A kuka felé fordulva látta meg a nyulat. Életében nem látott még ilyen ronda plüss­ál­la­tot. Látszott, hogy valaki maradék anyagokból tákolta össze. Szája helyére egy fekete X-et hímeztek. A nyúl szomorúan nézett rá gombszemeivel. Na, téged is kihajítottak, amint lejárt a szavatossági időd, akárcsak engem, mondta neki, és rá akarta dobni a zsebkendőt, de meggondolta magát. Előrehajolt, kivette a nyulat a szeméttartóból. Leültette a padra a szekrénye elé, elment zuhanyozni. Amikor visszajött, kicsit elszégyellte magát. Valahogy nem akart a nyúl előtt átöltözni, így fogta a plüssállatot, betette hátizsákja külső zsebébe, a fal felé fordította.Hazaérve kipakolta a vizes úszónadrágot, a fürdőszobában kiöblítette, majd a törölközővel együtt feltette a szárítóra, aztán átöltözött. Bement az apró lakás konyhájába, leült az asztalhoz. Ekkor jutott eszébe a nyúl. Végigkutatta a hátizsákját, a zsebeit is, nem volt sehol. A lakást is körbejárta, végül még a bejárati ajtót is kinyitotta. A folyosón felgyulladt a villany. A plüssállat ott feküdt a lépcsőnél. Na, gyere csak, gyere, ne félj, mondta neki, miközben felemelte, és bement vele a lakásba. Egy kicsit téblábolt az előszobában, végül rátette a cipősszekrénykére. Hátát egy régi bögrének támasztotta, amiben mindenféle apró holmit tartott. A nyúl lába lelógott a szekrény oldalán. A férfi bólintott. Megfelelő volt az elrendezés. Még a volt felesége se szólhatott volna rá semmit. Hiszen a régi, közös lakásukban is annyi csecsebecse volt mindenütt.Megint bement a konyhába, megivott egy pohár vizet, közben eszébe jutott, hogy elfelejtette a kenyeret. Nagyon sóhajtott, elővett egy szatyrot, zsebre tette a kulcsát. Mielőtt kiment az ajtón, odabiccentett a nyúlnak.A boltban már hetek óta a húsvétra készültek, a bejáratnál tollkoszorúk, csibék, báránykák, tojásfesték és persze csokoládéfigurák tömegei fogadták a vásárlókat. A férfi némán bosszankodott a rengeteg limlom miatt a bejáratnál, neki ez az ünnep igazából nem jelentett semmit, nem hitt a feltámadásban. Beljebb jutva kiválasztott egy szép, ropogós héjú, fehér kenyeret, körülnézett még a húspultnál és a zöldség-gyümölcs részlegen is, aztán beállt a pénztárhoz vezető sorba. Míg hazaért, többször is meg kellett állnia.A ház előtti padon egy fiatal pár ült, a parkban kergetőző kutyákat figyelték, szorosan átölelték egymást. A férfi összehúzta magán a kabátot, hűvösödött az idő.A konyhában kipakolta a megvásárolt dolgokat, megterített magának az asztalon, és levágott egy szeletet a friss kenyérből a vacsorához. Leült, előtte gőzölgött a tányér leves. Kinézett az ablakon, kint leszállt a köd. A férfi már évek óta egyedül töltött minden ünnepet. Gyereke nem volt, pedig nagyon szeretett volna. Ebben sem tudtak megegyezni. Elkezdte enni a levest. Éhes volt már, az úszás és a bevásárlás kifárasztotta. Különösen a balesetes lába fájt. Hirtelen letette a kanalat, felállt, behozta a plüssnyulat. Az asztal mellett, a férfiéval szemben volt még egy szék. Ráültette. Újra evett két kanállal, aztán felállt, átment a nappaliba. A heverőről leemelt két nagyobb párnát, eligazgatta a széken, és most arra ültette le a nyulat. A hűtőből kivett egyet az imént elpakolt sárgarépákból, megmosta, letette a nyúl elé. Visszaült a tányérjához, bólintott, ette tovább a levest. A nyúl egészséges füle magasan emelkedett az égbe a párnák és az asztal lapja felett. Amikor elfogyott az étel, a férfi kényelmesen hátradőlt a széken. Az idén mégiscsak kellene venni néhány szép festett tojást, suttogta halkan a nyúl felé. A nyúl nem válaszolt, csak az asztal alatt vidáman meglóbálta a lábát.