Kakuk Móni: A bál

Elsodródunk egymás mellől. Vág minket a nád, elborít a pusztai köd, belehasít a fülünkbe vércse vijjogása.Tülekedünk külön, titokban egymást keresve, mindenki mást gyűlölve, aki nem érti, miért jobb a sár a betonnál. Megvetjük a mozdulatlanságot, mégis megfájdul a fejünk a táncparketten. Olvad, izzad gyomtépő karunkról az alföldi verejték. Nyáron nincs eső, így télre elszáradunk, cirkot vetünk búza helyett, olykor azon kapjuk magunkat, hogy imádkozunk. Esőért, jobb létért. Beleöklözünk a fűzfa ráncos törzsébe, majd levegőért kapkodunk, ha a villám kettéhasítja. Vissza akarjuk fordítani az idő kerekét… addig, amikor fiatalok voltunk, és nem fájt a reggeli ébredés. Amikor nem értettük, hogy a tetteknek miért nincs mindig következménye.Ma kifordulunk a körből, és messziről nézzük, ahogy a rókák és farkasok bálba mennek. A villanó tekintetük mohón a pacalra vetődik. A fehér abroszon a piros, zsíros foltok nőnek, folynak, mint a havon a meleg vér. A körbenyalt csontok egymáson hevernek az asztal alatt. Miközben egymás kihullott szőrén taposva mulatnak, és meg akarják mind nyerni főnyereményt a tombolán, mi egymásba karmolunk. Hajnalodik. A vad, Szolnok vármegyei vidék magányos dermedésének szaftja a bogrács alján a mosogatásra vár.Minden átmeneti. Holnap többen bejelentkezünk a fodrászhoz, vörös frufrut kérünk, mert a rókamódi a trend. Csalni, átverni, alakoskodni illik, különben nincs más lehetőség, mint útra kelni a darvakkal. Esetleg háziorvosnál kérni a betegállományba való felvételünket. A diagnózis? Mi más lenne: ilyen esetben többnyire az akut mizantrópia. Gyógyszer rá jelenleg nem kapható országos készlethiány miatt.Még valahol megtaláljuk a régi fényképezőgépet a szerszámos asztal egyik fiókjában, a filmtekerccsel együtt. A lámpafényhez tartjuk, és látjuk, ahogy ott ülünk ötévesen a nagyszülők kertjében, a széles lavórban az almafa alatt, és foghíjasan mosolygunk. A képen nem látszódik, ahogy egy darucsapat száll fölöttünk a felhők között és a hangjuktól egy pillanatra összerezdülünk. A kezünkből a piros, fényes alma elgurul, és azóta se találjuk sehol.