Csunderlik Péter: Szibériában dőlt el Magyarország sorsa – Peter Pastor történész Trianonról
Azon amerikai magyar történészekhez-politológusokhoz tartozik, akik az 1956-os forradalom után hagyták el Magyarországot, és akik aztán tisztes akadémiai pályát futottak be, mondhatni nyertesei voltak a hidegháborúnak, mivel az amerikai egyetemek ekkor nagy mennyiségben szívták fel a Kelet-Európa történetével foglalkozó kutatókat. Miként indult a történészi pályája, és miért kezdett az 1918–1919-as forradalmak diplomáciatörténetével foglalkozni?
1960-ban kezdtem egyetemi tanulmányaimat, előtte fiatal emigránsként légkondicionálással foglalkoztam egy épületgépészeti vállalkozásban, de a munkatársaimmal csak a sportról és a sörözésről lehetett beszélgetni, engem pedig gyerekkorom óta a történelem érdekelt. 1964 és 1969 között a New York-i Egyetem (NYU) doktori iskolájának ösztöndíjas hallgatójaként magyar, orosz és szovjet történelemre specializálódtam. Ez időtájra esett a bolsevik forradalom, a magyarországi Tanácsköztársaság és a békekonferencia ötvenedik évfordulója, ami egy valóságos tudományos könyvdömpinghez vezetett. Olvasmányaim inspiráltak, hogy az őszirózsás forradalom és a párizsi békekonferencia kapcsolatait tanulmányozzam. Két magyarországi könyv is irányt adott. Az egyik Hajdu Tibor Az őszirózsás forradalom című 1963-as könyve volt, amely a New York-i városi könyvtárban került a kezembe, amikor a tanulmányaim mellett katalogizálóként dolgoztam a 42. utcában, a másik pedig L. Nagy Zsuzsa A párizsi békekonferencia és Magyarország 1918–1919 című 1965-ös monográfiája. A harmadik és legfontosabb, a Princetoni Egyetem professzorának, Arno J. Mayernek közel 1000 oldalas, 1967-ben Politics and Diplomacy of Peacemaking címmel megjelent monográfiája volt. Tézise az volt, hogy a párizsi békekonferencia tevékenységét főként a kommunizmus terjedésének meggátolása határozta meg, egy fejezet „Magyar sokk” címmel a Tanácsköztársaság kikiáltásának okait és hatását tárgyalta. Írása megerősítette elhatározásom, hogy kivizsgáljam, a bolsevizmustól való félelem mennyire volt mérvadó Magyarországon és Magyarországgal szemben 1917 és 1919 között. Úgy gondoltam, hogy témám megér egy doktori disszertációt, amelyet 1969 tavaszán fejeztem be, majd azon dolgoztam, hogy könyv szülessen belőle. 1969 nyarán lett kutatható az 1918–1919-es anyag a párizsi katonai levéltárban, ezt elsők között tanulmányoztam át. Ebből született a Vix-jegyzék történetének publikálása a Slavic Review 1970. szeptemberi számában, tanulmányomat aztán Magyarországon is ismertették. 1969 nyarán Budapestre is eljutottam, így L. Nagy Zsuzsát és Hajdu Tibort is megismerhettem, velük életre szóló barátságot kötöttem. Sok interjút készítettem még élő tanúkkal, mint Harrer Ferenc, a Berinkey-kormány külügyminisztere. De A. J. P. Taylort is fölkerestem, bár inkább ő kérdezett engem.
Megvilágító volt számomra a Hungary between Wilson and Lenin: The Hungarian Revolution of 1918-1919 and the Big Three című, 1976-ban megjelent könyve, amely többek között rámutat arra, hogy a szovjet-orosz polgárháború szibériai eseményeinek, a Csehszlovák Légió és a „vörös magyarok” távoli harcainak mekkora hatása volt a leendő trianoni határok meghúzására. Azonban azok, akik Károlyi Mihály politikáját hibáztatják a területcsonkításokért, az „extra Hungariam non est vita” szellemében nem vesznek tudomást a korabeli nemzetközi színtérről. Valójában mekkora volt a szerepe az 1918-1919-es forradalmaknak abban, hogy olyan lett a trianoni békeszerződés, amilyen?
Igen, a szibériai konfliktusnak etnikai jellege is volt, a Habsburg Birodalom két nemzete harcolt egymással, így ez a Monarchia polgárháborúja volt a szovjet-orosz polgárháborúban. A cseh-szlovák hadifoglyokból szervezett légió beavatkozását a fehérek oldalán brit és francia intervenció követte azzal a céllal, hogy megbuktassák a bolsevik kormányt, és egy olyan orosz vezetést juttassanak hatalomhoz, amely visszalépteti Oroszországot a világháborúba. Az emigráns cseh-szlovák politikusok, mint Masaryk és Beneš, pedig elérték, hogy az antant szövetségesként kezelje a Csehszlovák Légiót, ez megkönnyítette a csehszlovák állam elismerését. Az 1918. novemberi fegyverszünetek aláírása után pedig Románia avatkozott be a szovjet-orosz polgárháborúba a franciák oldalán. Románia és Csehszlovákia tehát a győztes nagyhatalmak kedvezményezettei lettek a békekonferencián, miközben Magyarország megítélésének nem tett jót, hogy a magyar hadifoglyok a bolsevikok oldalán harcoltak a polgárháborúban. Párizsban nem Magyarország határait vonták meg a két területi bizottságban, hanem Csehszlovákiáét és Nagy-Romániáét, a két ország előnyére. Szerbia, a világháború kirobbantója, a román-jugoszláv területi bizottságban szintén előnyös határt kapott Magyarországgal szemben. Ausztria pedig azért kapta meg Nyugat-Magyarországot (Burgenlandot), hogy ezzel kompenzálják, amiért nem egyesülhetett Németországgal. Magyar területi bizottságot, amely Magyarország területi igényeit is átvizsgálhatta volna, nem állítottak fel. Úgy vélem tehát, hogy nem az 1918–1919-es forradalmak okozták Trianont. A világháború elvesztése, a győztes nagyhatalmak és kis szövetségeseik oroszországi beavatkozása vezetett Trianonhoz. (Szép Szó)